1950-1960

Az Izrael állam megszületése utáni első évtizedet hatalmas bevándorlási hullámok jellemezték. A bevándorlók főként Észak-Afrikából, Jemenből, Kurdisztán területéről, és Irakból érkeztek. Néhány év alatt Izrael lakossága megháromszorozódott, mely eredményeként az ország nagy problémákkal találta szemben magát, és megnőtt az igény a szociális, az oktatási, és a kulturális szolgáltatások iránt. A Keren Hayesod megkétszerezte erőfeszítéseit, és több tucat új város, – például Zderót (1951) vagy Eilat (1956) – kibuc és mosáv megalapításához járult hozzá. A Keren Hayesod jelentős anyagi támogatást nyújtott ezen új közösségeknek, melyet a világszerte megújított adománygyűjtő kampányokból teremtett elő. A Keren Hayesod ekkor, 1955-ben tért vissza Németországba. A Keren Hayesod rendkívüli szerepe arra indította az izraeli parlament, a Knesszet képviselőit, hogy 1956-ban megszavazzák a Keren Hayesod törvényt, mely elismerte és megalapozta a szervezet egyedi jogállását, mint Izrael állam hivatalos adománygyűjtő szervezete, mely – az Amerikai Egyesült Államok kivételével – a világ valamennyi országában folytathatja tevékenységét.